Az I. és II. világháború között élte virágkorát az
eredetileg art décoratif, azaz art déco, aminek a jelentése: díszítőművészet.
Ez az első igazán interkontinentális, modern világstílus. Abban a korban és
talán még ma is az art déco szóról a fényűzés, a luxus, a látványos és drámaian
hatásvadász épületek, díszítő elemek és belső terek jutnak az eszünkbe. Ezt erősíti
az erős tiszta színek, krómozott, csillogó, fényes és üveg felületek
használata, az arany, a fekete és méregzöld dominanciája. Az akkor
ultramodernnek számító, geometrikus és szögletes formák dominálta
stílusirányzat kihatott az élet minden területére. A legmeghatározóbb újítása
talán mégis az volt, hogy tömegek számára is hozzáférhetőek voltak a
berendezési tárgyak, amiken érezhető az art nouveau, a szecesszió, a kubizmus,
de akár az egyiptomi művészetek hatása is.